A június 9-én lezajlott európai uniós és helyhatósági választások jelentőségét a szokatlanul magas részvételi arány és a kormányzat meglepően magas kampány-aktivitása mutatja leginkább. Ennek megfelelően írásom legfőképp arról szó, hogy melyik az három politikai tényező, melyek kiemelt jelentőséggel bírnak a választások révén hazánk jövője szempontjából.

Valóban meghatározó erejű Magyar Péter mozgalma (pártja)

A végeredmény megmutatja, hogy a februárban politikai tényezővé vált Magyar Péter valódi erőt tud felmutatni, amivel mindenképpen számolni kell majd 2026-ben minden magyarországi politikai tényezőnek (kormánypártnak és ellenzéknek egyaránt). Mozgalma és pártja igenis képes lehet megingatni a Fidesz hatalmát akár már 2026-ban vagy 2030-ban. Ehhez persze sok munkára van még szükség és arra, hogy az elkövetkező két esztendőben Magyar Péter bizonyítani tudja: a megosztó, kényes és neuralgikus kérdésekben is tud átgondolt alternatívákat kínálni és legfőképp: kormányzóképes erő áll mögötte. (Illetve ő maga is alkalmas az ország vezetésére - aminek bizonyításával még azért adós a lakossága többsége szemében.)

Budapest megmarad az ellenzék kezén

Fővárosunk szigetszerű ellenzéki terület Karácsony Gergely (PM)  kezében, melynek megtartása hosszú évek óta a legfontosabb politikai kérdések közé tartozik Magyarországon. A kampány során a kormány mindent megtett annak érdekében, hogy megszerezze, mert Budapest több mint főváros: a magyar ellenzékiség központja is. Ellenzéki kézben maradása szimbolikus jelentőséggel bírhat, azt közvetítheti az ország egésze felé, hogy a magyar ellenzék még igenis tud erőt felmutatni, tud kormányozni (fővárost és/vagy országot) és tud alternatívát kínálni az emberek számára. 

Az EU-ban való képviseletünk szűk politikai spektrumot ölel fel

Ha a 21 Magyarországnak járó uniós mandátum 5 vagy akár 6 párt kezében lenne, melyek így felölelnék a teljes hazai politikai palettát (a baloldallal liberálisokkal, konzervatívokkal együtt) demokráciát erősítő és minden réteget megjelenítő hatása lenne. A 3-4 párti "leosztás" azonban (Fidesz, DK-MSZP-PM, Tisza + egyetlen mandátummal a M Hazánk) ellenkező irányt jelez: azt mutatja, hogy Brüsszelben bizonyos politikai, világnézeti csoportok nem lesznek már képviselve. Noha igenis létezik klasszikus konzervativizmus, valódi liberalizmus, szélső-nacionalizmus és centrista tábor is Magyarországon, melyek mindegyike elérheti a 100 vagy 200 ezres létszámot (akár a több százezrest is) ezek nem fognak tudni beleoszolni a brüsszeli folyamatokba, miként félő módon a 2026-os parlamenti választás után a törvényhozásba sem. 

A 2024-es európai uniós és helyhatósági választások a lehető legjobb indikátorai a választói közgondolkodásnak és akaratnak, így közvetlen jelentőségén túl (mely természetesen brüsszeli képviseletünket és helyhatósági erőviszonyainkat határozza meg) előrevetíti a két év múlva, 2026-ban esedékes parlamenti választások erőviszonyait (és így potenciális forgatókönyveit is).