Mike Tyson botrányos módon eladott november 15-i mérkőzése (melyet a 31 évvel fiatalabb youtuber Jake Paullal játszott le) ráirányította a figyelmet az egykoron jobb napokat látott Iron Mike életútjára. Hogyan jutott el odáig, hogy nem törődve hínevével és rajongóival 58 évesen dicstelenül búcsúzzon a ring világától. Milyen életutat járt be Mike Tyson? De előbb tegyünk egy rövid kitekintést a profi boksz nagyjaira.

A kép forrása: estadao.com

A profi boksz világában csak ritkán bukkannak fel Tysonhoz hasonló kivételesen tehetséges bajnokok, akiknek élete több szempontból is különlegesnek tekinthető. Ha két ilyen embert ragadhatnék ki, akkor egyikük Rocky Marciano (1923-1969) lenne az 1950-es évek boksz-legendája, másikuk pedig természetesen Muhammad Ali (1942-2016) a 60-as és 70-es évek sztárja a ringben (és sokak szerint az évszázad õkölvívója). Mindketten birtokolnak bizonyos rekordokat: Marciano volt a boksz-történelem egyetlen veretlen (visszavonulásáig legyőzhetetlen) világbajnoka, Ali pedig a legtöbb szakértő szerinti a legtehetségesebb valaha élt bokszoló. Ha kettejükhöz hasonlítjuk Tysont, akkor "minden idők legfiatalabb világbajnoka" és "legnagyobb ütőerejű verekedője" címeket társíthatjuk neve mellé. A jelenleg Las Vegasban élő, 58 éves boksz-legenda különböző nőktől 8 gyermekről gondoskodik és már harmadik feleségénél tart. Korábbi, 2005-ös visszavonulásáig 58 profi mérkőzést vívott, amiből 50-et meg is nyert (44-et kiütéssel). Volt börtönben és szerepelt több hollywoodi filmben is. Élete számtalan érdekességet rejt.

Tysonnak már gyermekkora is zűrösen alakult: édesanyja egyedül nevelte egészen 12 éves koráig, amikor az ifjú Tyson javító-intézetbe került (több rendbeli lopás, betörés, garázdaság és egyéb bűntett miatt). Édesanyja 4 évvel később hunyt el, így a fiatalember szinte teljesen egyedül maradt a világban (két testvérét: bátyját és nővérét leszámítva). Ám szerencséjére korán felkarolta Cus D'Amato, a neves bokszedző, aki meglátta benne a tehetséget és miután Tyson találkozott Muhammad Alival (aki épp a javítóintézeteket látogatva népszerűsítette a bokszot), felkarolta a bokszolni vágyó, zűrös brooklyni fiút. Bár Tyson ekkor már rendszeresen kábítószerezett [kokainozott] a határozott edző megmentette a kamaszfiút a teljes lezülléstől. Kivételesen jó kapcsolat alakult ki mester és tanítványa között egészen D'Amato 1985-ös haláláig. 

Tyson fénykora 1986 és 1990 között töretlen volt: 1986 november 22-én Las Vegasban minden idők legfiatalabbjaként, mindössze 20 évesen lett profi nehézsúlyú világbajnok, Trevor Berbick legyőzésével. A sportvilág egyik legemlékezetesebb mérkőzésén, melyet a WBC nehézsúlyú világbajnoki címéért rendeztek, Tyson már a második menetben kiütötte a nála 10 centivel magasabb és 12 évvel idősebb Berbicket, így a találkozó néhány perc után véget ért. Tyson beírta nevét a boksz nagykönyvébe. Bár 100 kilót nyomott, ehhez "csak" 180 centis magasság társult, így szinte egész pályafutása alatt 10-15 centivel magasabb ellenfelekkel kellett megküzdenie. A nagy ütőtáv-különbségek miatt Iron Mike -nak pusztító közelharc-technikát és megrendítő ütőerejű kombinációkat kellett kifejlesztenie. Ez azonban sikerült neki, így 1987 és 2005 közt 44 briliáns kiütéssel lett a világ bokszrajongóinak nagy kedvence.

Tyson 1987 augusztus 1-re már három boksz-szövetség (WBC, WBA, IBF) nehézsúlyú világbajnokának mondhatta magát. Aztán jött az első komoly címvédés: 1988 június 27-én egyetlen menetben kivégezte - mégpedig egy hihetetlen kiütéssel - az addig veretlen Michael Spinkst. Hirtelen megérezhette a népszerűség és a luxus-életmód féktelenségét, amit ki is használt: dőzsölt és újra kábítószerezni kezdett. Elbizakodottsága 1990 február 11-én bosszulta meg magát először, amikor el kellett szenvednie első nagy vereségét, a 193 centis James Buster Douglas ellenében Japánban (Tokióban), amikor a behemót Douglas padlóra küldte a tizedik menetben. A balszerencse innentől sajnos életének állandó részévé vált: 1992-ben nemi erőszakkal vádolta meg Miss Fekete Amerika, a 20 éves Desiree Washington, aki egy erősen vitatható perben végül elérte Tyson börtönbe küldését. Iron Mike három évet ült és csak 1995-ben szabadulhatott. (Börtönbeli viselt dolgairól 2002-ben készült film, mely bár nem teszi egyértelművé, hogy Tysonról szól, valójában nyilvánvaló a párhuzam. A film címe: Vitathatatlan [Undisputed]) 

A kép forrása: nytimes.com

Bár Tyson szabadulása után, 1996-ban visszaszerezte világbajnoki övét, a siker csak átmenetinek bizonyult: Evander Holyfield kétszer is megverte: előbb 1996-ban kiütéssel, majd 1997-ben leléptetéssel. Ez utóbbi találkozón zajlott a híres "fül- kiharapós incidens", amelyért 3 millió dolláros bírságot és másfél év eltiltást kapott.

Holyfield mellett egy másik bunyós is Tyson legyőzője lett, mégpedig a 196 centis, 113 kilós Lennox Lewis, aki 2002 június 8-án az egyesült államokbeli Memphisben már a nyolcadik menetben padlóra küldte és kiütötte az acélöklű harcost. Innentől Tyson visszavonulása már csak idő kérdése lett. Bár 2003-ban egy különleges arctetoválás elkészíttetésével és Clifford Etienne legyőzésével még mindenkinek úgy tűnhetett, hogy maradt benne elég elszántság egy nagy visszatéréshez (az arctetkó alighanem ennek szimbolizálására készült), valójában a drogok és a kicsapongó élet megtépázták kondícióját. 2004-ben és 2005-ben már kevésbé tehetséges bokszolók is ki tudták ütni, mint például Danny Williams és Kevin McBride. Iron Mike ezek után jelentette be hivatalosan is visszavonulását 2005-ben.

Tizenöt esztendővel később, 2020 szeptemberében meglepte a világot Tyson átmeneti visszatérésének híre, mely sokak szerint elsősorban Iron Mike vagyoni helyzetének javításáról, mintsem valódi ambícióiról szól. A visszatérése óta egyetlen meccsén Roy Jones Junior ellen döntetlent vívott egy jótékonysági találkozón, melyért 8 milliót kapott. Aztán követekezett 2024 november 15, amikor egy még jelentősebb összegért (kereken 20 millióért) vállalt összecsapást (kiújuló gyomorfekélye dacára) a nála 31 évvel fiatalabb youtuber-sztár Jake Paul ellen. 

Már a találkozó előtt rebesgették, hogy a két féllel megállapodtak a szervezők, hogy a hosszabb közvetítés kedvéért nem ütik ki egymást és engedik végmenni az összes menetet, melyet majd legvégül a youtuber-sztárnak kell nyernie. Pletyka maradt ez azonban egészen a mérkőzésig, melyen viszont mégis beigazolódni látszódtak a jóslatok. Ha megnézzük az összecsapásról készült felvételeket, lassításokat és kikockázásokat, akkor egyértelműen láthatjuk, hogy Tyson visszafogta ütéseit és több kiütést ígérő helyzetben is tétlen maradt (nem ütött, pedig megtehette volna az éppen védekezés nélküli Pault leterítve).

Dicstelenül (a pénzről szólva) ért tehát véget pályafutása, noha egykoron valóban a boksz világának üstököse és kivételes tehetsége volt.