Az 1955 és 1975 közt 20 éven keresztül tartó fegyveres konfliktus, mely Ázsiában, az indokínai félszigeten, nagyrészt Vietnám területén zajlott több ország és nemzet részvételével, vietnámi háború néven került a világtörténelem krónikájába. Számtalan regény, film, elbeszélés, cikk és történet született erről a harcról, melyek révén több téves berögződés is született a többségi köztudatban.

Nézzük ezek közül a három leggyakoribbat, azt a három dolgot, mely legtöbbször fordul elő a közbeszédben, tévedésként:

A vietnámi háború az USA és Vietnám között zajlott

Ez nem igaz, jogi szempontból semmiképp. A háború a Vietnámi Köztársaság (Dél-Vietnám) és a Vietnámi Demokratikus Köztársaság (Észak Vietnám) között kezdődött 1955-ben, más történészek szerint 1959-ben. Vietnám kettéosztottsága a genfi konferencián 1954 július 21-én lett hivatalos, amikor a francia gyarmatosítók elleni első indokínai háború lezárásaként létrejött észak és dél közt a 17. szélességi kört követő választóvonal. A két vietnámi állam között kezdődő háborúba a hidegháborús nagyhatalmak: az USA, Kína és a Szovjetunió fokozatosan avatkoztak (leginkább az Egyesült Államok). A háború kezdetének 1955-ös dátumát egyébként a Nemzeti Felszabadítási Front (vietkong) északi támogatással történő felkelése indokolja, mely 1955 március 29-én vette kezdetét Saigonban (a Dél-vietnámi kormány ellen); a háború 1959-es évhez való kötődése pedig ahhoz a nyilatkozathoz kapcsolódik, melyet a Hanoiban működő kommunista vezetés tett 1959 januárjában és arról szólt, hogy "politikai harc" helyett "fegyveres küzdelem" lesz a továbbiakban stratégiájuk. Az 1955-től egyre hevesebb harcokhoz először a kínaiak nyújtottak segítséget (fegyverekkel), mégpedig kommunista elvbarátaikat támogatva. Később az USA is megtette ugyanezt és már 1955-ben "tanácsadó" tiszteket küldött Saigonba. 1962 februárjában már 4 ezer amerikai katona tartózkodott Dél-Vietnámban, Paul D. Harkins tábornok parancsnokság alatt. Később, a háború csúcspontján, 1968/69-ben fél millió fölé emelkedett az amerikai csapatok összlétszáma Vietnámban. A világ közvéleménye ekkor már amerikai - vietnámi háborúként értelmezte a konfliktust. Amerika azonban 1973-ban kiszállt és a háború utolsó két évében, 1975-ig újra Észak és Dél-Vietnám harcolt egymással. 

A vietnámi háborút Amerikai katonailag elvesztette

Ez sem igaz. Az USA katonai szempontból minden csatáját megnyerte és nagyságrendekkel jelentősebb veszteségeket okozott a vietnámi kommunistáknak (vietkongnak és az Észak-vietnámi hadseregnek), mint amekkora veszteségeket el kellett szenvednie. A háború alatt 650 ezer északi katona esett el és további 4 millió vietnámi lakos halt meg, míg az USA mindösszesen 58 253 elesett katonát tart nyilván. Az elesett amerikai katonák neveit (mind az 58 253 nevet) a washingtoni emlékmű tartalmazza egy fekete gránit falon felsorolva mindenkit aki ott vesztette életét. Az USA vereségének híre abból a tényből alakult ki, hogy Nixon elnöknek az otthoni tiltakozások és tüntetések miatt be kellett jelentenie (első alkalommal az újraválasztási kampányában) az amerikai csapatok kivonását Vietnámból. Az amerikai lakosság kényszerítette tehát ki az amerikai meghátrálást, nem a fronthelyzet, vagy a vereségek sora. 

A háború színtere egész Vietnámot felölelte

Nem igaz, a harcok Dél-Vietnám területén zajlottak (földrajzi értelemben középen is), politikai értelemben a Dél-vietnámi állam területén. Az amerikaiak ugyan bombázták Hanoit, az északi fővárost és a harcok néha átcsaptak más területekre is, így északra, illetve Laoszba és Kambodzsába, de alapvetően a háború a Dél-Vietnámi állam területén zajlott. Az USA leginkább helikopterek bevetésével próbált meg felülkerekedni, míg a vietnámi kommunista csapatok a dzsungel-körülményekhez igazodva rejtőzködő és gerilla-harccal, illetve föld-alatti járatrendszerek, alagutak létesítésével igyekeztek veszteségeket okozni Amerika számára. Bár a nagy csaták sorra amerikai győzelmeket hoztak, mégis hatalmas nehézségek árán tudtak tartósan birtokolni és pacifikálni nagy, egybefüggő területeket.