A kérdés, ami szinte mindenkit izgat egy ideje: " ... meddig tarthat még ez az egész"? Van, aki rosszul viseli, van, aki jól tűri és van olyan is - most már 492 magyar család esetében - aki nagyon megszenvedi a koronavírus-járvány terheit, megpróbáltatásait (16 esetben halálos megrázkódtatásait). A SARS-CoV-2 vírus és az általa okozott COVID-19 megbetegedés járványa előző év végén kezdődött Kínában (Vuhanban), majd alig egy hónapra rá megjelent Európában is. Franciaországban január 24-én este jelentették be a legelső megbetegedést, ami egyben Európa legelső koronavírus-esete is lett. Furcsa módon ezután Dél-Európában kezdett robbanásszerűen terjedni: február 21-én elhalálozott az első olasz állampolgár, március 9-én pedig karantén alá került egész Olaszország. Két újabb nappal később megszületett az olasz kijárási korlátozás és a talján városok kiürültek; de nem csak Olaszországban, hanem a világ egyre több nagyvárosában (nálunk március 28-tól).
A járvány terjedése viszont mégis kerek 68 napja töretlen (január 24 - március 31): jelenleg 787 ezer fertőzöttnél és 38 ezer halálesetnél tart a világ, amiből a legtöbb megbetegedés az 5 legfertőzöttebb országra esik, így az Egyesült Államokra, Olaszországra, Spanyolországra, Németországra és Franciaországra. Az említett 5 ország (Kínával együtt) az össz megbetegedések 70% -ának ad helyet. Nálunk március 4-én jelent meg a vírus és a kormány március 11-én jelentett be a vészhelyzetet (amit 5 nappal később, március 16-án az iskolák bezárása követett). Azóta 492-en betegedtek meg Magyarországon, 16 haláleset történt és naponta már 40-50 fővel gyarapodik a megfertőzöttek köre, miközben szinte minden magyar várost elért már a koronavírus.
A következmények és főleg a jövőbeni kilátások szinte a hihetetlenség határát súrolják: összeomolhat a gazdaság, a pénzügyi szektor, nemzeti valutánk és idővel a közbiztonság is. Amellett teljesen átalakult életmódunk: bezárkózva élünk, lemondva a társas érintkezés szinte minden formájáról, a szórakozásról és a kimozdulás lehetőségéről, miközben a híreket hallgatjuk, melyek szinte mind a járványról szólnak (és soha nem biztatóak). A jó hírek alig kapnak publicitást, mentális állapotunk így egyre romlik.
Az emberek azt találgatják mindenhol - a munkahelyeken, a családban, a boltokban és az utcán (már ha kimerészkednek egyáltalán), meddig tarthat még a járvány? A választ viszont még az orvosok sem tudják, ugyanakkor megnyilvánulásaikból kiolvasható, hogy az eddig ismert járványoktól (mint mondjuk a SARS vírusok jelentette pandémia, korábban az Ebola, vagy még korábban a spanyolnátha) jelentősen eltér ez a mostani fertőzés-hullám. Nincs szó ugyanis szezonalitásról és nincs a koronavírus ellen sem vakcina, sem gyógyszer.
A fentiek alapján a koronavírus egészen addig terjedhet és fertőzhet, amíg vagy a vakcinát, vagy a gyógyszert, vagy mindkettőt meg nem találják a tudósok. Erre nézve azért vannak már biztató hírek, mint például, hogy az ausztrálok tuberkolózis elleni védőoltással próbálkoznak, vagy hogy az amerikaiak felgyógyult betegek vérplazmájával védekeznek. No és az is biztató hírnek tűnik, hogy a WHO illetve magyar kutatók szerint a hidroxi-klorokin-szulfát hatékonynak bizonyul a COVID-19 kezelésében. Ugyanakkor tény, hogy a világon még senki nem tudta felelős kutatói beosztásban megígérni, hogy mondjuk 3-4 belül hónapon belül - vagy hamarabb - hatásos gyógyszert vagy vakcinát kaphatna a világ a koronavírus ellen!
Ha összerakjuk a két információt, vagyis azt, hogy a SARS-CoV-2 nem szezonális terjedésű, vagyis fertőzésének bővülése nem ér véget magától (mint az influenzát okozó vírustörzseknél) és azt az infót, hogy csak a lakosság bizonyos százalékának vakcina-kezelésével mérsékelhető a pandémia, akkor az a következtetés jön ki, hogy CSAK akkor számíthatunk javulásra, ha felfedezik a koronavírus-vakcinát és azt el is kezdik nekünk tömegesen beadni. Vagy tegyük hozzá: gyógyszer készül a vírus ellen, ami a fertőzöttség esetén garantálja kilábalásunkat a betegségből. Mondjuk ezt még azzal is kiegészíthetjük, hogy nem tudjuk hogyan "viselkedik" a koronavírus nyári melegben (télen sajnos ugyanúgy terjed), hiszen a trópusokon alig akad fertőzés, így némi kis pislákoló reménysugárt adhat a nyári kánikula elérkezése, mely talán (de csak talán) mérsékelheti a terjedést.
Ugyancsak biztató, hogy Olaszországban két-három napja mérséklődik az új fertőzöttek száma (bár a halálesetekben még nincs csökkenés), hétfőn (március 30-án) közel harmadára csökkent az új megfertőződések mennyisége. Úgy tűnik tehát, hogy bár valóban csak a vakcina (és/vagy a gyógyszer) tud véget vetni a világ-járványnak, azért szigorú lépésekkel (mint a kijárási tilalom, vagy korlátozás elrendelése) illetve a betegek arányának adott szintre emelkedésével (egységnyi területen) bizonyos csúcs elérését követően elindulhat egy javulás.
Mégis az adhat számunkra igazi reményt, hogy a fejlett nagyhatalmak tudósai - részben filantropizmusból, részben az ésszerű profit okán (mely annak markát üti, aki először áll elő a csodaszerrel) - egy évnél gyorsabban megszületik majd a vakcina és a gyógyszer; talán 6-8 hónapon belül és nem kell kivárjuk az egyébként jellemző egy évet (az elhúzódó tesztelési időszak miatt).
Orvosi tanácsok ha koronavírus-fertőzöttekké válunk
***