Lezajlott a sajtóvetítés, ma már "élesben" is vetítik a nagyközönség számára a legújabb, Rian Johnson rendezte Star Wars filmet, melynek címe: Az utolsó Jedik. Sokan találgatják: vajon az új epizód az eddig ismert stílusok közül, melyiket követi majd: a meseszerű, játékos, gyerekeknek szóló előzmény részekét (Baljós árnyak, Klónok támadása, Sithek bosszúja), a komolyabb kalandfilmszerű klasszikus fejezetekét (Új remény,. Birodalom visszavág, Jedi visszatér) vagy a drámai hangvételű, háborús filmekre emlékeztető Zsivány egyesét? Az első visszajelzések alapján nem lehet tisztán látni, többen a Birodalom visszavághoz, még többen a Rogue One -hoz hasonlítják inkább. Olyan hang, mely az előzmény részeket emlegetné Az utolsó Jedik kapcsán egyelőre nincs (hál istennek tegyük hozzá). 

Persze nagy kérdés: mit szeretne jobban a többség? A különböző filmes oldalak kommentjei alapján és az IMDb - n megtekinthető pontozás szerint ma a világ Star Wars rajongóinak túlnyomó többsége az 1977 és 1983 közt forgatott klasszikus epizódokat tartja a legtöbbre. Azok közül is az Irvin  Kershner rendezte, 1980 -as Birodalom visszavág (The Empire Strikes Back) viszi el a pálmát. A klasszikus részeket a Zsivány egyes népszerűsége követi, majd jön a VII. epizód és csak leghátul következnek az előzmény trilógia részei.

Miért van ez igy? Sokan találgatták már, de valószínűleg azért lehet, mert a klasszikus részek valahogy sikeresen "eltalálták" a mese - dráma - humor - misztikum - akció ideális arányait, amit azóta is keresnek a rendezők. Nem tudta ezt "belőni" Lucas a prequel részekben (gyerekmeséket gyártva), sem Edwards a Zsiványban, sem Abrams az Ébredő erőben. Edwards kicsit túltolta a drámát, Abrams meg rengeteget másolt. Ugyanez a helyzet a látványvilággal, helyszínekkel, szörnyekkel és űrcsatákkal is: a klasszikus részeket leszámitva vagy túl gyerekesek, vagy túl komorak, vagy "másolásszagúak" esetleg átmennek gagyiba. Persze szinte lehetetlen mindenkinek tetsző SW részt készíteni, mégis minden új epizódnál erre vár a többség.

Mindenki kíváncsi tehát a legfőbb kérdésre: milyen típusú SW filmet rendezett Rian Johnson? A legtöbb árulkodó jel a Zsivány egyes komorságának követésére utal, mely nem mindenki számára jó hír. Sokan a meseszerűséget, optimizmust, játékosságot és a megszokott "Csillagok háborúja" jegyek visszaköszönését szeretik jobban, kifejezetten ragaszkodva a klasszikus részeket idéző panelekhez: az Erő, a Jedik az akarat-átvitel, fénykardozás misztikumához. Érthető is ez valahol, hiszen arra a bizonyos 40 évvel ezelőtti érzésre vágynak. Ugyanakkor tudomásul kéne vegyük: a gyermekkori élményeket sosem lehet maradéktalanul visszahozni. Amit 8 - 10 -12 évesen szájtátva bámultunk, megismételhetetlen.

Azért reméljük, ha egy új Zsivány egyest is kapunk, a rajongók régi tábora is elégedett lesz és Johnson nem felejtkezik el a Star Wars saga gyökereiről. Hamarosan kiderül, még pár nap és megtudjuk. 

***

Változik körülöttünk a világ: változnak a tendenciák, a szokások, az ideák, a példaképek, a követendő magatartási minták, a férfi és női szerepek és persze változik a közízlés is. Nem pusztán arra gondolok, hogy telik felettünk az idő és így sokan esetleg gyakran generációs problémákként éljük meg az újdonságokat, hanem főként arra, hogy az elmúlt 8-10 esztendő alatt ment végbe egy jelentős változás társadalmunkban. Érzékelhető, látható, tapasztalható. Ha, nyitott szemmel járunk és kelünk. 

Bemégy reggel a munkahelyedre, a buszon három meglett férfi is vígan ücsörög, miközben egy állapotos hölgy áll előttük, ügyetlenül kapaszkodva a fogantyúkba (a férfiak 20 - 30 közöttiek) te a srácok előtt rosszallóan nézel rájuk, de persze le se szarják(kettő zenét hallgat, a harmadik csak üres tekintettel néz ki a fejéből). Majd leszállsz és azt azt látod, hogy nem messze tőled térdre esik egy 80 körüli bácsi. Öten mennek el mellette, mire te odasietsz és felsegíted. Még a füledbe cseng az utolsó arra haladó párocska beszédfoszlánya: "minek iszik ez is kora reggel". Aztán megtudod: a bácsi cukorbeteg és semmit nem evett még aznap, azért esett el szerencsétlen.  Megkérded: miben segíthetsz még, majd adsz neki egy kiflit a tízórai kajádból. Elköszönsz, rohannod kell, hogy időben beérj. Már majdnem ott vagy, de egy hajléktalan ül a padon aki előtt elhaladsz. Könyörgően néz rád, előtte kis kalap. Beleteszel egy ötszázast. Nagyon hálás a tekintete. Melletted egy öltönyös fickó megjegyzi: "kár volt, úgyis piára költi". Mire azt mondod: "költse csak arra, legalább lesz jó délelőttje". 

Beérsz a melóhelyedre: nyüzsgés mindenhol, de közben zajlik a szokásos pozícióharc is. Első élményed: megtudod, hogy az egyik közvetlen kollégád nem rég világosította fel közös főnökötöket arról, hogy a "Laci már megint késik pár perce". Mit mondjak rendes tőle, hogy erre külön felhívja a góré figyelmét. Miért teszi? Nem tudom. De után 10 perccel kávézni hív (a képmutató). Napközben van három tárgyalásod, ebből kettőre el sem jön a másik fél és le sem mondja. Mikor rájuk telefonálsz, a kapcsolattartó nem érhető el. Jó fejek, nem? Később ebédszüneted van, egy gyorsétterembe mégy, ahol a sorban eléd vág két 18 éves suhanc, mire megjegyzed: "ezt most így hogy képzelitek fiúk?", válaszul az egyik a cipőd elé köpi a rágóját és megjegyzi: "mi a gáz tata?" és te belegondolsz: 45 évesen nem érzed úgy, hogy tata lennél. De persze nem akarsz zűrt, napirendre térsz az egész felett, mert nem éri meg a balhé. Megkajálsz egyedül, közben megnézel egy csinos, asztalod előtt elhaladó, 25 körüli nőt, aki fintorral az arcán néz rád vissza. Szemében benne van: mit képzelsz te kis csóringer vénember, majd pont te kellenél nekem? Pedig csak megnézted, afféle esztétikai élményként az ebédszüneted mellé. Később visszatérsz a munkahelyedre, lehúzod a délutáni időszakot és utána elsietsz a gyerekeidért a suliba. Az egyik elégtelent kapott, mert nem volt nála a matek füzete. Szólsz a tanárnőnek: "Margitka reggel szólt a feleségem, hogy a füzet sajnos elázott. Máté újraírja, de még nem végzett vele, ezért nincs ma még füzete." A válasz: " .. nem érdekel, akkor is beírtam az egyest. A szabály az szabály, nem lehetek toleráns." Nem lehet toleráns! Nem tud az lenni. Pfff 

Nem volt toleráns a buszon ücsörgő három pasas, akik nem adták át helyüket a terhes nőnek, nem voltak toleránsak a járókelők, akik nem segítették fel a bácsit az utcán, nem volt toleráns a kollégám, aki beköpött a főnöknek a 3 perc késésem miatt (ami egyébként a bácsival való rövid beszélgetésemnek volt köszönhető), nem volt toleráns a délelőtti két tárgyaló-partnerem, akik nem jöttek el a megbeszélt találkozókra (és nem is szóltak, hogy nem jönnek), nem volt toleráns az ebédszünet alatt elém vágó két fiatal, és persze a csinos nő sem, akit megnéztem. (Bár ez a legutóbbi nem igazi sérelem, csupán kellemetlenség, ami picit rosszul esett.)

Utazol haza, a busz ablakai előtt elsuhan a város. Az egyik sarkon három tizenéves egy nagyon rosszul öltözött, idős embert molesztál, aki valószínűleg hajléktalan. A földön fekszik, a fiatalok rugdossák. Senki nem figyel rájuk, pedig még sokan vannak az utcán. Aztán felszáll egy jegy-ellenőr: sorra ellenőrzi az utasok jegyeit - bérleteit. Egy fiatal, barna bőrű férfivel hosszú szóváltásba keveredik. Az illető alig beszél magyarul, az ellenőr végül tovább lép, majd odaszól társának: "mocskos arab". A barna fiatalember arcán értetlenség, vonásai alapján látszik: Indiából érkezhetett. Közben megérkezel, félig besötétedett, mikor leszállsz. 

Jön az este a családdal: a gyerekeiddel akarsz lenni, de a kisebbik azzal jön: "Apu nekem miért nincs X-boxom, mint a többi osztálytársamnak? Azért mert nem keresel elég pénzt?" Nem kisfiam, de ahhoz nem keresek eleget, hogy erre 150 ezer forintot költsünk. A válasz: "dolgozz többet Apu". Köszi. Kicsit ez is rontja a kedvem. De a feleségem szeret, mellé heveredem a TV előtt. Ő csak annyit mond: "te jössz a mosogatással! Ja és fáradt vagyok szívem, ma nincs kedvem hozzá; ugye megérted". Persze megérted. Nézed a híradót: azt mondják: az ország jobban teljesít, minden más nemzet bennünket irigyel a jólétünkért és sikereinkért. Te ezt nem érzed. De ha ezt mondják...

Miért lettem mizantróp? Az ilyen napok miatt, mint ez a mai. Elveszett az emberség, a segítőkészség, a tolerancia és a megértés. Vajon mindig ilyen volt ez az ország? Ezen tűnődöm, mikor elalszom. 

***

Moliére (Jean-Baptiste Poquelin) francia drámaíró 1665 -ben írta meg a Le Misanthrope című művét, mely voltaképpen egy társadalom-kritika egy képmutató világról. Főhőse Alceste (a mizantróp) szeretne elhatárolódni az őt körülvevő képmutatástól a korszak hízelgő világától. Erre biztatja barátját, Philintét sőt szerelmét Céliménet is (aki erre nem nagyon hajlik). A mizantróp ekkor úgy dönt, hogy ezután őszintén megmondja mindenkinek, mi a hibája. Ez a számomra rokonszenves hozzáállás indított arra, hogy Moliére klasszikusáról nevezzem el blogomat.

Hogy mai értelemben kik a mizantrópok? A pontos meghatározás szerint (és részben Moliére -t követve) emberkerülők és embergyűlölők. Az én értelmezésemben viszont olyanok, akik illúzióktól mentesen, realista módon látják a világot, miközben már nem hisznek az emberek jóságában, sőt éppen ennek ellenkezőjét tapasztalják környezetükben. Ezen a blogon mégsem embergyűlöletről fogsz olvasni, hanem történetekről, melyek talán ráébresztenek bennünket arra, hogy változtatnunk kell(ene). 

A blog neve: Mizantróp, a böngésző címsorában viszont mizantroop szerepel, melyben a "troop" csapatot is jelent. Sokan vagyunk ugyanis, csak nem mindenki hallatja a hangját, viszont érzékeli az általános erkölcsi, szellemi, viselkedésbeli devalvációt. Blogunk is a Moliere -i felfogás mentén jött létre, jobbító szándékkal, nem embergyűlöletből.

***