Változik körülöttünk a világ: változnak a tendenciák, a szokások, az ideák, a példaképek, a követendő magatartási minták, a férfi és női szerepek és persze változik a közízlés is. Nem pusztán arra gondolok, hogy telik felettünk az idő és így sokan esetleg gyakran generációs problémákként éljük meg az újdonságokat, hanem főként arra, hogy az elmúlt 8-10 esztendő alatt ment végbe egy jelentős változás társadalmunkban. Érzékelhető, látható, tapasztalható. Ha, nyitott szemmel járunk és kelünk. 

Bemégy reggel a munkahelyedre, a buszon három meglett férfi is vígan ücsörög, miközben egy állapotos hölgy áll előttük, ügyetlenül kapaszkodva a fogantyúkba (a férfiak 20 - 30 közöttiek) te a srácok előtt rosszallóan nézel rájuk, de persze le se szarják(kettő zenét hallgat, a harmadik csak üres tekintettel néz ki a fejéből). Majd leszállsz és azt azt látod, hogy nem messze tőled térdre esik egy 80 körüli bácsi. Öten mennek el mellette, mire te odasietsz és felsegíted. Még a füledbe cseng az utolsó arra haladó párocska beszédfoszlánya: "minek iszik ez is kora reggel". Aztán megtudod: a bácsi cukorbeteg és semmit nem evett még aznap, azért esett el szerencsétlen.  Megkérded: miben segíthetsz még, majd adsz neki egy kiflit a tízórai kajádból. Elköszönsz, rohannod kell, hogy időben beérj. Már majdnem ott vagy, de egy hajléktalan ül a padon aki előtt elhaladsz. Könyörgően néz rád, előtte kis kalap. Beleteszel egy ötszázast. Nagyon hálás a tekintete. Melletted egy öltönyös fickó megjegyzi: "kár volt, úgyis piára költi". Mire azt mondod: "költse csak arra, legalább lesz jó délelőttje". 

Beérsz a melóhelyedre: nyüzsgés mindenhol, de közben zajlik a szokásos pozícióharc is. Első élményed: megtudod, hogy az egyik közvetlen kollégád nem rég világosította fel közös főnökötöket arról, hogy a "Laci már megint késik pár perce". Mit mondjak rendes tőle, hogy erre külön felhívja a góré figyelmét. Miért teszi? Nem tudom. De után 10 perccel kávézni hív (a képmutató). Napközben van három tárgyalásod, ebből kettőre el sem jön a másik fél és le sem mondja. Mikor rájuk telefonálsz, a kapcsolattartó nem érhető el. Jó fejek, nem? Később ebédszüneted van, egy gyorsétterembe mégy, ahol a sorban eléd vág két 18 éves suhanc, mire megjegyzed: "ezt most így hogy képzelitek fiúk?", válaszul az egyik a cipőd elé köpi a rágóját és megjegyzi: "mi a gáz tata?" és te belegondolsz: 45 évesen nem érzed úgy, hogy tata lennél. De persze nem akarsz zűrt, napirendre térsz az egész felett, mert nem éri meg a balhé. Megkajálsz egyedül, közben megnézel egy csinos, asztalod előtt elhaladó, 25 körüli nőt, aki fintorral az arcán néz rád vissza. Szemében benne van: mit képzelsz te kis csóringer vénember, majd pont te kellenél nekem? Pedig csak megnézted, afféle esztétikai élményként az ebédszüneted mellé. Később visszatérsz a munkahelyedre, lehúzod a délutáni időszakot és utána elsietsz a gyerekeidért a suliba. Az egyik elégtelent kapott, mert nem volt nála a matek füzete. Szólsz a tanárnőnek: "Margitka reggel szólt a feleségem, hogy a füzet sajnos elázott. Máté újraírja, de még nem végzett vele, ezért nincs ma még füzete." A válasz: " .. nem érdekel, akkor is beírtam az egyest. A szabály az szabály, nem lehetek toleráns." Nem lehet toleráns! Nem tud az lenni. Pfff 

Nem volt toleráns a buszon ücsörgő három pasas, akik nem adták át helyüket a terhes nőnek, nem voltak toleránsak a járókelők, akik nem segítették fel a bácsit az utcán, nem volt toleráns a kollégám, aki beköpött a főnöknek a 3 perc késésem miatt (ami egyébként a bácsival való rövid beszélgetésemnek volt köszönhető), nem volt toleráns a délelőtti két tárgyaló-partnerem, akik nem jöttek el a megbeszélt találkozókra (és nem is szóltak, hogy nem jönnek), nem volt toleráns az ebédszünet alatt elém vágó két fiatal, és persze a csinos nő sem, akit megnéztem. (Bár ez a legutóbbi nem igazi sérelem, csupán kellemetlenség, ami picit rosszul esett.)

Utazol haza, a busz ablakai előtt elsuhan a város. Az egyik sarkon három tizenéves egy nagyon rosszul öltözött, idős embert molesztál, aki valószínűleg hajléktalan. A földön fekszik, a fiatalok rugdossák. Senki nem figyel rájuk, pedig még sokan vannak az utcán. Aztán felszáll egy jegy-ellenőr: sorra ellenőrzi az utasok jegyeit - bérleteit. Egy fiatal, barna bőrű férfivel hosszú szóváltásba keveredik. Az illető alig beszél magyarul, az ellenőr végül tovább lép, majd odaszól társának: "mocskos arab". A barna fiatalember arcán értetlenség, vonásai alapján látszik: Indiából érkezhetett. Közben megérkezel, félig besötétedett, mikor leszállsz. 

Jön az este a családdal: a gyerekeiddel akarsz lenni, de a kisebbik azzal jön: "Apu nekem miért nincs X-boxom, mint a többi osztálytársamnak? Azért mert nem keresel elég pénzt?" Nem kisfiam, de ahhoz nem keresek eleget, hogy erre 150 ezer forintot költsünk. A válasz: "dolgozz többet Apu". Köszi. Kicsit ez is rontja a kedvem. De a feleségem szeret, mellé heveredem a TV előtt. Ő csak annyit mond: "te jössz a mosogatással! Ja és fáradt vagyok szívem, ma nincs kedvem hozzá; ugye megérted". Persze megérted. Nézed a híradót: azt mondják: az ország jobban teljesít, minden más nemzet bennünket irigyel a jólétünkért és sikereinkért. Te ezt nem érzed. De ha ezt mondják...

Miért lettem mizantróp? Az ilyen napok miatt, mint ez a mai. Elveszett az emberség, a segítőkészség, a tolerancia és a megértés. Vajon mindig ilyen volt ez az ország? Ezen tűnődöm, mikor elalszom. 

***