Szinte mindenki ült már végtelenbe nyúló munkahelyi megbeszélésen, maratoni hosszúságú meetingen, tanácskozáson, lakógyűlésen, egyeztetésen vagy éppen több órás szülői értekezleten. Ezek jelentős része az értelmes és produktív elmével rendelkezők illetve praktikus gondolkodásúak számára teljesen értelmetlenek. Hogy miért? Mert azt látják maguk körül, hogy ezeken a többiek felesleges témákat rágnak hosszú-hosszú perceken vagy órákon keresztül, miközben a felvetett problémákra (ha egyáltalán vannak ilyenek) nem születnek megoldások vagy születnek csak éppen azokat 5 perc alatt is meg lehetett volna hozni 3 óra helyett. Iszonyúan idegesítő mindez számukra, hiszen már rég más dolgokkal foglalkoznának illetve azokkal az emberekkel lennének, akik fontosak számukra (pl családjuk, gyermekeik, barátaik). Ők azok, akik úgy érzik: elveszik tőlük ezt az időt és arra kényszerítik őket, hogy szeretteikkel töltött értékes percek helyett mások fontoskodásait hallgassák.

Miért van az mégis, hogy az ilyen jellegű időpazarló értekezletek résztvevőinek egy része kifejezetten élvezi és igényli is a sok órás megbeszéléseket. A válasz: kialakult a Homo bürokratikusz emberfajta négy alcsoporttal.

Az egyik a fontoskodó, önmagát fényező típus, aki számára rendkívül fontos, hogy megnyilvánuljon, hogy hallassa hangját, hogy megmutassa mindenkinek (kollégáknak, szülőtársaknak) elkötelezettségét, briliáns elméjét. Ők azok, akik a témához mindig hozzászólnak, de elvétve konstruktívan, sokkal inkább fontoskodásból (és többnyire hozzáfűzött mondanivalójuk is inkább önmagukról szól, mintsem a felvetett témáról). A második alcsoportot azok alkotják, akiknek nincs életük és inkább ülnek ezeken az értelmetlenül elnyújtott megbeszéléseken, mint saját jelentéktelen otthoni életükben. Számukra már az is szórakozás vagy kimozdulás ha sok ember között lehetnek és nem otthon. Ők azok, akiknek többnyire nincs családjuk vagy van de nem szívesen vannak velük. Ők azok, akik nem szeretnek otthon lenni, akik unatkoznak, akiknek nincs értelmes hobbijuk, boldogságot hozó szenvedélyük.

A harmadik alcsoport a szöszölők tábora alkotja, akik jelentéktelen dolgokat képesek jelentőséggel felruházni. Hisznek ugyanis abban, hogy élet-halál kérdése (és megérdemel egy két órás vitát), hogy mondjuk az ő álláspontjuk szerint a munkahelyi papírokon lévő fejléc jobb és ne bal oldalán legyen a céges logo, hogy a ballagó diáklányok kék és ne zöld szalagot viseljenek hogy a végzős gimisek 4,5 és ne 4,75 felett kapjanak dicséreteket az érettségik végén illetve hogy első munkaközi szünet 10:30-kor se ne 10:45-kor kezdődjön. A negyedik, ritka csoportot nyalizók alkotják, akik leginkább azért mutatnak lelkesedést a maratoni értekezletek iránt, hogy ezzel demonstrálják főnökeik és kollégáik felé, hogy mennyire nagyon szívükön viselik cégüket, munkájukat, munkakörüket és feladataikat.

A Homo bürokratikusz embertipus mindenhol jelen van és a legtöbb helyen meghatározó szerepet tölt be vagyis hatalommal, befolyással rendelkezik. Fokozódó szerepük sajnos részét képezi az ezredforduló óta mindent átható általános elsilányulási folyamatnak.