Az Ukrajnában február 24 óta zajló háború esetleges eszkalálódása ma a legjelentősebb biztonságpolitikai kérdés (és kockázat) a világon. Jelenleg senki nem ismeri ugyanis Vlagyimir Putyin (vagy kiszemelt utódja) terveit. Az sem világos (még a katonai szakértők számára sem), hogy legyőzheti e Oroszország Ukrajnát és ha igen, akkor ez körülbelül mikorra várható. És a legfőbb kérdés: HA győz 1-2 éven belül Putyin, akkor indít e újabb agressziót valamely környező ország ellen, megtámadva esetleg egy NATO-tagállamot? Például a Baltikumi államokat (Észtországot, Lettországot, Litvániát), Lengyelországot, Szlovákiát vagy Magyarországot (ahol mellesleg nem kizárt, hogy barátként fogadnák csapataikat, felsőbb utasításra).

NATO csúcstalálkozó 2022.02.16., Brüsszel. Forrás: LINK

A sajtóban legtöbbször olvasott vélemény szerint Oroszország soha nem támadna meg egy NATO-tagállamot, mert akkor számítania kellene az Észak Atlanti Szervezet válaszcsapására, ami akár atomtámadást is jelenthetne nagyvárosai ellen. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy több reakció is előfordulhat Brüsszel részéről. Az első lehetőség, hogy a NATO csak hagyományos eszközökkel válaszolna és a kezdődő orosz-NATO háború mindvégig hagyományos fegyverekkel zajlana a megtámadott ország(ok) területén. Második lehetőség, hogy mire a NATO reagálni tudna egy tagállamának orosz megtámadására, már Putyin kezére is kerülne az adott ország, így az új helyzet kényszerű elfogadását követően nem kezdődne igazi háború csak kölcsönös fenyegetőzés. Végül természetesen ott a legrosszabb verzió is: a NATO-tagállam megtámadását követő azonnali (vagy gyorsan elinduló) atomháború.

Ami Putyin esetleges terveit illeti:az egykori Szovjetunió eszményítése közel áll hozzá, így annak visszaállítása is vonzó lehetőség számára. Ez a gyakorlatban 8 Kelet-európai ország bekebelezését jelentené: a 3 balti államét, illetve Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária okkupálását. (Csehország kérdéses mert nem határos az orosz befolyási övezettel (amibe egyébként Fehéroroszország, Ukrajna és Moldávia is beleesik).

Az orosz agresszió célországai az elkövetkező években (forrás: csmonitor.com)

A jövőt természetesen senki nem láthatja és Putyin fejével sem gondolkodhatunk, de egy Kelet-Európa elleni orosz invázió a legkevésbé sem zárható ki (legalábbis néhány éven belül, az ukrajnai harcok lezárulását követően). A várható NATO-reakció ugyanis egyáltalán nem egy atomtámadás felé mutat, lévén, hogy az Észak Atlanti országok szemében egy atomháború kezdeményezése csak a legeslegvégső eshetőség, amit a tagországok parlamentjei a legvégsőkig elleneznének. Pláne nem Kelet-európai országokért.

Kérdés persze, hogy egy hagyományos fegyverekkel megindított orosz támadás olyan kisméretű haderők ellen, mint a lengyel, szlovák, magyar, román, bolgár hadseregek, - melyek együttesen sem vetélkedhetnek a jelenleg fél millió fővel hadban álló ukrán haderővel - mekkora gyorsasággal tudna előrejutni és ezen idő alatt beérkezhetnének e komolyabb NATO alakulatok a térségbe?

A válaszhoz ki kell emelnünk: Ukrajnában jelenleg a teljes orosz hadsereg töredéke harcol csupán és a legkorszerűbb orosz harci eszközök, fegyverek visszatartva állnak az oroszországi laktanyákban. Ezeket egyértelműen későbbi terveihez tartalékolja az orosz vezető. Az sem mellékes, hogy Putyin bármikor képes mozgósítani egy 3-4 milliós haderőt, mely bőven elegendő Kelet-Európa megszállásához.

Az elmondottakat mérlegre téve: igenis reális lehetőség a NATO-tagállamok orosz megtámadása, mert a) ehhez megvan Oroszország katonai ereje még ha most úgy is tűnik, hogy alig boldogul Ukrajnában csökkentett haderejével b) Putyin nem tart egy NATO-atomcsapástól, mert tudja, hogy a nyugati demokráciák ettől jobban félnek, mint saját népe és hadserege.