Az 55 éves volt londoni főpolgármester, Boris Johnson, aki korábban külügyminiszterként és a Brexit fő támogatójaként szerzett magának világhírnevet, július 23-án kapta meg a jogot és az esélyt arra, hogy a brit konzervatívok jelöltjeként az Egyesült Királyság új miniszterelnöke legyen (Theresa Mayt váltva).
Johnson életútjának már a kezdete is érdekes: török felmenőkkel bír (apai ágon), de ősei közt zsidók és németek is akadnak), ő mégis New Yorkban látta meg a napvilágot és élete első szakaszában, egyetemi tanulmányait követően (melynek során történész és irodalmár végzettséget is szerzett), 20 éven keresztül újságíróként, szerkesztőként dolgozott. (Egyébként meglehetősen drága magániskolákban és rangos egyetemeken tanulhatott, többek közt Oxfordban, ahol David Cameron diáktársa és barátja lehetett. Tanulmányait parlamenti képviselőként dolgozó, befolyásos édesapja szponzorálta.)
Később dolgozott a Times -nál, majd a Telegraph -nál, végül 1999 és 2005 közt a The Spectator nevű brit lap politikai szerkesztője lett (miközben több könyvet is írt, mégpedig kitalált, illetve politikai és történelmi témákban). Egyik könyve a szintén konzervatív Winston Churchill életéről szól, a másik pedig a Római Birodalom és az EU összehasonlításáról (ezt dokumentum rövidfilmként is bemutatták). 2001-től a politikai élet aktív részese lett mint parlamenti képviselő (innentől már nem csak írt a politika világáról, de alakította is azt). 2003-ban már a Konzervatív Párt elnökhelyettese, 2006-tól az Edinburghi Egyetem rektora, majd 2008 május 4-től London főpolgármestere egy sikeres kampányt követően.
Boris Johnson igazi népszerűség-növekedése és ismertsége a 2016-os Brexit kapcsán ugrott meg tetemesen, hiszen minden erejével hazája EU-ból való kilépését támogatta. A 2016 júniusi népszavazáson aztán a britek megszavazták a kilépést, amivel Johnson is nagy győzelmet könyvelhetett el. Theresa May 2017 március 29-én jelentette be a világnak az Egyesült Királyság kilépési szándékát a lisszaboni szerződés 50. cikkelye alapján.
Ami magánéletét illeti: kétszer volt nős, első házassága egyetlen évig tartott csupán, a második viszont (egy ügyvédnővel) megajándékozta két kislánnyal és két kisfiúval. Született közben egy házasságon kívüli gyermeke is az egyik szeretőjétől. Legidősebb gyermeke 26 éves (az egyik lánya), a legfiatalabb 10 (ő a házasságon kívül született kislány). Tavaly Johnson elvált, jelenleg élettársi kapcsolatban él (egy csinos, szőke, 30 éves reklámszakemberrel, akit Carrie Symonds -nak hívnak [lásd: kép jobbra]).
Hogy milyen ember Boris Johnson? Ízig-vérig populista, ellenfelei szerint szexista, sőt fajgyűlölő (ami mondjuk muszlim és török felmenői miatt kicsit furcsának tűnik), amellett elvtelen törtető, aki bármit megígér és bármire kész a hatalomért. Mindezt még az oldalán állók is elismerik róla. Történelmi feladata az Egyesült Királyság kiléptetése lesz az EU-ból, egy britek számára előnyös feltételrendszer kizsarolásával. Ezt az egészet október végéig (október 31-ig) szeretné végigvinni, ami sokak szerint szinte lehetetlen vállalkozás.
Hasonló alkat, hasonló haj, de hasonló politika is?
Donald Trump után, most egy újabb elvtelen populista került a világ vezetői közé. Ennek értékelése előtt azonban érdemes tisztázni: mi is a populizmus. Maga a szó latin eredetű (popularis = népszerű) és van egy értékrendileg neutrális illetve egy negatív értelmezése is. Az előbbi egy nép kegyeit kereső irányultságot fogalmaz meg, az utóbbi pedig azt a teljes elvtelenséget, mellyel egy személy vagy csoport a nép által hallani akart szólamokat, elveket, ígéreteket hangoztatja, mégpedig népszerűsége növeléséért, melyet aztán szűk felső rétegének kiváltságaira fordít.
Trump is és Johnson is iskolapéldája ennek a politikának, mint ahogyan Európa-szerte gyakori a felbukkanása (többek közt nálunk is). Mivel a populisták szűk rétegük számára széles tömegekre támaszkodva használják ki a szavazópolgárokat, eleve a jobboldali pártok közé sorolódnak. Amerikában a republikánusok, Angliában pedig a konzervatívok közé vegyülve alkotnak jelentékeny csoportokat.
Nagy kérdés viszont, hogy Johnson "keménykedő" EU ellenes retorikája, fűt-fát ígérő kalandor-politikája mire lesz elég Brüsszellel szemben? Meddig lesz türelmes vele kapcsolatban a brit közvélemény és jelenlegi népszerűsége meddig tart ki, ha legfőbb döntéshozóként és nem az éppen hatalmon lévők megfúrásával foglalkozó háttérfiguraként kell helytállnia. Boris Johnson ígért már ugyanis jólétet, felvirágzást, Anglia naggyá tételét, reformokat, konjunktúrát, valójában minden szépet és jót arra az esetre, ha a britek kilépnének az EU-ból. Közben folyamatosan csak legyintett azokra a gazdasági szakemberekre, akik óvatosságra intettek (és intenek ma is) a Brexittel kapcsolatban. Ha viszont egyszer valóban bekövetkezik a kiválás (saját forgatókönyve szerint még az idén), akkor a britek megtudják majd, hogy megérkezik e az a kánaán, amit jó populistaként Johnson ígérget nekik már évek óta. Nem lennék a bőrében, ha ez netán elmaradna. (2019.07.23.16:48)
***