Értem én Orbán Viktort, hogy tusványosi beszédében nem az európai népek keveredésére célzott (és végképp nem a zsidókra [... reméljük ...]) mi több: egyértelműen a migránsoktól tart, de nem ártana pontosítani azért, hogy kiket is tekint a kormánypárti retorika "más fajúaknak" (akikkel nem tanácsos keverednünk)?

Kép forrása: Hír Tv

A fekete bőrű afrikaiak valószínűleg igen, de mi a helyzet az arabokkal, indiaiakkal? .. Az alig barnább észak-afrikai berberek? ... A "füstös" spanyolok beleférnek? A dél-olaszok? Sötétek ám azok is: fekete haj, fekete szem, barna bőr. Na és a dél-amerikaiak? Ők más fajúak? Láttak már bolíviait? Fekete az is. Na és a karibiak? És mi a helyzet a mongoloidokkal? Kínaiak, vietnámiak, mongolok, kambodzsaiak, koreaiak? A Kim-Dzsogun féle rendszer elvben haveri diktatúra, nem? Ausztrál őslakók? És a közép-ázsiaiak? Kazahsztán, Azerbajdzsán megint csak baráti diktatúrák, akárcsak Irán. Viszont ők is sötét bőrűek és még muszlimok is. Apropó vallás? A "más fajúsághoz" a Fidesz-retorika szerint elegendő, ha az illető nép muszlim? De mi van a többi vallással. A Föld 7,5 milliárd lakójának csak alig negyede keresztény. Ott vannak a buddhisták, hinduisták, taoisták, törzsi vallásúak. 

Aztán némi kavart jelent, hogy vannak arab nemzetiségű keresztények is, mint a koptok, vagy iraki keresztények, mint a káldok. Na és mi a helyzet az örményekkel? Ők már ázsiai területen élnek, viszont saját egyházuk van, ami keresztény. Mi van, ha valaki arabnak, perzsának, vagy feketének születik, de keresztény hitre tér? Az albánok, bosnyákok is érdekesek, mert ugyan európaiak, ám a muszlim vallást követik. Velük akkor mi van? Más fajúak ők is? És a félvérek, akik csak apai vagy anyai ágon tartoznak a sok felsorolt népek valamelyikéhez?

A kép forrása: LINK

Vajon a Tusványoson bemutatott értékrend mindenkit "más fajúnak" tart, aki nem keresztény és nem fehér bőrű? Vagy nem annyira gondolták ezt az egészet végig csupán megint a bezárkózó idegengyűlöletből mutatkozott meg valamicske? Nem volna jobb az EMBERT nézni és nem a bőrszínt vagy vallást? Nem volna jobb ismerni kicsit jobban a biológiát és elfogadni, hogy a Föld emberi lakossága mind a Homo Sapiens Sapiens azaz az EMBER fajába tartozik? 

Vajon nem jobb egy indiai gyári munkás családja mellet lakni, mint egy "ős európai" származású viszont kötekedő, gyűlésekre járó és balhézó náci mellett, aki horogkeresztes tetkókkal riogatja gyermekeinket? Vagy ez is prejudikáció? 

Az Ukrajnában február 24 óta zajló háború esetleges eszkalálódása ma a legjelentősebb biztonságpolitikai kérdés (és kockázat) a világon. Jelenleg senki nem ismeri ugyanis Vlagyimir Putyin (vagy kiszemelt utódja) terveit. Az sem világos (még a katonai szakértők számára sem), hogy legyőzheti e Oroszország Ukrajnát és ha igen, akkor ez körülbelül mikorra várható. És a legfőbb kérdés: HA győz 1-2 éven belül Putyin, akkor indít e újabb agressziót valamely környező ország ellen, megtámadva esetleg egy NATO-tagállamot? Például a Baltikumi államokat (Észtországot, Lettországot, Litvániát), Lengyelországot, Szlovákiát vagy Magyarországot (ahol mellesleg nem kizárt, hogy barátként fogadnák csapataikat, felsőbb utasításra).

NATO csúcstalálkozó 2022.02.16., Brüsszel. Forrás: LINK

A sajtóban legtöbbször olvasott vélemény szerint Oroszország soha nem támadna meg egy NATO-tagállamot, mert akkor számítania kellene az Észak Atlanti Szervezet válaszcsapására, ami akár atomtámadást is jelenthetne nagyvárosai ellen. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy több reakció is előfordulhat Brüsszel részéről. Az első lehetőség, hogy a NATO csak hagyományos eszközökkel válaszolna és a kezdődő orosz-NATO háború mindvégig hagyományos fegyverekkel zajlana a megtámadott ország(ok) területén. Második lehetőség, hogy mire a NATO reagálni tudna egy tagállamának orosz megtámadására, már Putyin kezére is kerülne az adott ország, így az új helyzet kényszerű elfogadását követően nem kezdődne igazi háború csak kölcsönös fenyegetőzés. Végül természetesen ott a legrosszabb verzió is: a NATO-tagállam megtámadását követő azonnali (vagy gyorsan elinduló) atomháború.

Ami Putyin esetleges terveit illeti:az egykori Szovjetunió eszményítése közel áll hozzá, így annak visszaállítása is vonzó lehetőség számára. Ez a gyakorlatban 8 Kelet-európai ország bekebelezését jelentené: a 3 balti államét, illetve Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária okkupálását. (Csehország kérdéses mert nem határos az orosz befolyási övezettel (amibe egyébként Fehéroroszország, Ukrajna és Moldávia is beleesik).

Az orosz agresszió célországai az elkövetkező években (forrás: csmonitor.com)

A jövőt természetesen senki nem láthatja és Putyin fejével sem gondolkodhatunk, de egy Kelet-Európa elleni orosz invázió a legkevésbé sem zárható ki (legalábbis néhány éven belül, az ukrajnai harcok lezárulását követően). A várható NATO-reakció ugyanis egyáltalán nem egy atomtámadás felé mutat, lévén, hogy az Észak Atlanti országok szemében egy atomháború kezdeményezése csak a legeslegvégső eshetőség, amit a tagországok parlamentjei a legvégsőkig elleneznének. Pláne nem Kelet-európai országokért.

Kérdés persze, hogy egy hagyományos fegyverekkel megindított orosz támadás olyan kisméretű haderők ellen, mint a lengyel, szlovák, magyar, román, bolgár hadseregek, - melyek együttesen sem vetélkedhetnek a jelenleg fél millió fővel hadban álló ukrán haderővel - mekkora gyorsasággal tudna előrejutni és ezen idő alatt beérkezhetnének e komolyabb NATO alakulatok a térségbe?

A válaszhoz ki kell emelnünk: Ukrajnában jelenleg a teljes orosz hadsereg töredéke harcol csupán és a legkorszerűbb orosz harci eszközök, fegyverek visszatartva állnak az oroszországi laktanyákban. Ezeket egyértelműen későbbi terveihez tartalékolja az orosz vezető. Az sem mellékes, hogy Putyin bármikor képes mozgósítani egy 3-4 milliós haderőt, mely bőven elegendő Kelet-Európa megszállásához.

Az elmondottakat mérlegre téve: igenis reális lehetőség a NATO-tagállamok orosz megtámadása, mert a) ehhez megvan Oroszország katonai ereje még ha most úgy is tűnik, hogy alig boldogul Ukrajnában csökkentett haderejével b) Putyin nem tart egy NATO-atomcsapástól, mert tudja, hogy a nyugati demokráciák ettől jobban félnek, mint saját népe és hadserege.

Az orosz hadsereg 4 napja támadja folyamatosan teljes erőbedobással Ukrajnát, egyelőre nem sok eredménnyel. Amit 4 háborús nap után ugyanis a világ második legnagyobb és legfejlettebb hadserege fel tud mutatni az két közepes méretű város elfoglalása, Melitopol és Nova Kakhovka bevétele. Ennyi. Emellett elfoglalták Ukrajna néhány százalékát: délen, a Krím félszigettel határos megyéket, északon pedig egy határ-menti sávot, mely lefelé ugyan terjeszkedne a két legnagyobb ukrán város, Kijev és Harkiv felé, de ezeket nem éri el.

forrás: understandingwar.org

Mindez a 4. nap végén 4300 orosz katona feláldozásával és 146 harckocsi, 27 repülőgép illetve 26 helikopter elvesztésével. Meglehetősen nagy ár ez, csekély területekért. És Kijev nem az övék, a főváros profin tartja magát, akárcsak Harkiv, melyet képtelenek megközelíteni. A helyzet az, hogy az ukrán hadsereg jelesre vizsgázott eddig: Valerij Zaluzsnyij ukrán főparancsnok egyben tartja az ukrán tábornoki kart és jól együttműködik a Kijevben maradt ukrán elnökkel, Zelenszkijjel is. Putyin három dologban tévedett: 1. láthatóan nem gondolta, hogy az ukrán hadsereg napokig kitart (sőt úgy tűnik akár hetekig, hónapokig is harcképes tud maradni), mégpedig átállások, megfutamodások nélkül és a tábornoki kar is hűséges marad Zelenszkijhez 2. rosszul terveztette meg az északi támadást Fehéroroszország felől, mely egyelőre totális kudarc az oroszok számára 3. a várakozásánál sokkal szervezettebb az ukrán szárazföldi haderő (légi-erejének elvesztése dacára) és sokkal erősebb ellenállásra képes, mint bárki gondolta volna (orosz oldalon).

A Putyin által a háborúra félretett 640 milliárd dollár nem tart ki örökké, sőt ez a pénz vészesen fogy, akárcsak az orosz hadsereg eszközállománya. Az oroszoknak ugyan 12-13 ezer harckocsijuk van, ám ezeknek, csak egyharmada tekinthető korszerűnek és ennek a 4 ezer tanknak is csak kb fele vethető be Ukrajnában, a többi kell a hatalmas ország biztosításához. Ha ebből a 2 ezer harckocsiból naponta elveszítenek 40-et (mint eddig), akkor két hónap után egyszerűen elfogynak a bevethető orosz páncélosok. Ami a létszám-fölényt illeti, hasonló a helyzet: hiába 900 ezres az orosz haderő és 200 ezres az ukrán ez az erő-különbség nem jelenik meg a valóságban, hiszen az orosz hadsereg fele a haditengerészetnél és a légierőnél szolgál (vagy egyéb fegyvernemnél) és csak körülbelül 450 ezer a szárazföldi csapatok létszáma. Ennek szintén csak kb fele küldhető be Ukrajnába, hogy a többi biztosításnak maradjon az óriási ország egyéb területeinek védelmére.

Ha a veszteségek mérséklése érdekében az oroszok visszább-vesznek, akkor kitolódik a harc és az egész küzdelem a Vietnami háborúra kezd majd emlékeztetni. Ott az amerikaiak hosszú éveken keresztül próbálkoztak Dél-Vietnám pacifikálásával, pénzt, embert, hadianyagot nem kímélve, míg végül fel kellett adniuk az egészet.

A kép forrása: link

Nagyon könnyen lehet, hogy az oroszok számára Ukrajna lesz Vietnám. Értelmetlen, elhúzódó, költséges háborút vívnak, amiben ráadásul az egész világ az ellenfelet támogatja. Ez annak idején Amerikára nem volt igaz, hiszen végig a vietnámi háború alatt számíthattak saját szövetségeseik támogatására. 

Mindehhez jön az óriási presztízs-veszteség is, hiszen az a benyomás alakul ki a világban, hogy a világ második legnagyobbjának kikiáltott orosz hadsereg képtelen legyőzni a 22.helyen álló ukrán haderőt. Ez blama lesz Putyin számára, mint ahogyan 1973-ban az amerikaiak is leégtek, a parányi Vietnám ellenében, amikor kénytelenek voltak kivonulni onnan. Csakhogy a megalomán és hatalmaskodó Putyin nem az a figura, aki képes veszíteni. Félő, hogy ha idáig fajulnának a dolgok, bármire képes lenne. Pedig tény: Ukrajna egyszerűen túl nagy falat Oroszország számára. Putyinnak is vannak határai és most elérte ezeket. Ha ennek belátásával végződik a háború, talán arra is lesz esély, hogy béke legyen. 

Az 1955 és 1975 közt 20 éven keresztül tartó fegyveres konfliktus, mely Ázsiában, az indokínai félszigeten, nagyrészt Vietnám területén zajlott több ország és nemzet részvételével, vietnámi háború néven került a világtörténelem krónikájába. Számtalan regény, film, elbeszélés, cikk és történet született erről a harcról, melyek révén több téves berögződés is született a többségi köztudatban.

Nézzük ezek közül a három leggyakoribbat, azt a három dolgot, mely legtöbbször fordul elő a közbeszédben, tévedésként:

A vietnámi háború az USA és Vietnám között zajlott

Ez nem igaz, jogi szempontból semmiképp. A háború a Vietnámi Köztársaság (Dél-Vietnám) és a Vietnámi Demokratikus Köztársaság (Észak Vietnám) között kezdődött 1955-ben, más történészek szerint 1959-ben. Vietnám kettéosztottsága a genfi konferencián 1954 július 21-én lett hivatalos, amikor a francia gyarmatosítók elleni első indokínai háború lezárásaként létrejött észak és dél közt a 17. szélességi kört követő választóvonal. A két vietnámi állam között kezdődő háborúba a hidegháborús nagyhatalmak: az USA, Kína és a Szovjetunió fokozatosan avatkoztak (leginkább az Egyesült Államok). A háború kezdetének 1955-ös dátumát egyébként a Nemzeti Felszabadítási Front (vietkong) északi támogatással történő felkelése indokolja, mely 1955 március 29-én vette kezdetét Saigonban (a Dél-vietnámi kormány ellen); a háború 1959-es évhez való kötődése pedig ahhoz a nyilatkozathoz kapcsolódik, melyet a Hanoiban működő kommunista vezetés tett 1959 januárjában és arról szólt, hogy "politikai harc" helyett "fegyveres küzdelem" lesz a továbbiakban stratégiájuk. Az 1955-től egyre hevesebb harcokhoz először a kínaiak nyújtottak segítséget (fegyverekkel), mégpedig kommunista elvbarátaikat támogatva. Később az USA is megtette ugyanezt és már 1955-ben "tanácsadó" tiszteket küldött Saigonba. 1962 februárjában már 4 ezer amerikai katona tartózkodott Dél-Vietnámban, Paul D. Harkins tábornok parancsnokság alatt. Később, a háború csúcspontján, 1968/69-ben fél millió fölé emelkedett az amerikai csapatok összlétszáma Vietnámban. A világ közvéleménye ekkor már amerikai - vietnámi háborúként értelmezte a konfliktust. Amerika azonban 1973-ban kiszállt és a háború utolsó két évében, 1975-ig újra Észak és Dél-Vietnám harcolt egymással. 

A vietnámi háborút Amerikai katonailag elvesztette

Ez sem igaz. Az USA katonai szempontból minden csatáját megnyerte és nagyságrendekkel jelentősebb veszteségeket okozott a vietnámi kommunistáknak (vietkongnak és az Észak-vietnámi hadseregnek), mint amekkora veszteségeket el kellett szenvednie. A háború alatt 650 ezer északi katona esett el és további 4 millió vietnámi lakos halt meg, míg az USA mindösszesen 58 253 elesett katonát tart nyilván. Az elesett amerikai katonák neveit (mind az 58 253 nevet) a washingtoni emlékmű tartalmazza egy fekete gránit falon felsorolva mindenkit aki ott vesztette életét. Az USA vereségének híre abból a tényből alakult ki, hogy Nixon elnöknek az otthoni tiltakozások és tüntetések miatt be kellett jelentenie (első alkalommal az újraválasztási kampányában) az amerikai csapatok kivonását Vietnámból. Az amerikai lakosság kényszerítette tehát ki az amerikai meghátrálást, nem a fronthelyzet, vagy a vereségek sora. 

A háború színtere egész Vietnámot felölelte

Nem igaz, a harcok Dél-Vietnám területén zajlottak (földrajzi értelemben középen is), politikai értelemben a Dél-vietnámi állam területén. Az amerikaiak ugyan bombázták Hanoit, az északi fővárost és a harcok néha átcsaptak más területekre is, így északra, illetve Laoszba és Kambodzsába, de alapvetően a háború a Dél-Vietnámi állam területén zajlott. Az USA leginkább helikopterek bevetésével próbált meg felülkerekedni, míg a vietnámi kommunista csapatok a dzsungel-körülményekhez igazodva rejtőzködő és gerilla-harccal, illetve föld-alatti járatrendszerek, alagutak létesítésével igyekeztek veszteségeket okozni Amerika számára. Bár a nagy csaták sorra amerikai győzelmeket hoztak, mégis hatalmas nehézségek árán tudtak tartósan birtokolni és pacifikálni nagy, egybefüggő területeket.  

A júniusi NATO csúcs - melyen Joe Biden amerikai elnök volt a legfontosabb résztvevő - temérdek problémával kellett, hogy foglalkozzon: ezek közül a Kína és Oroszország jelentette veszélyt emelték ki leginkább az amerikaiak. Napjaink biztonságpolitikai helyzetében ugyanis az első számú ellenség (a nyugat számára) fej-fej mellett Kína és Oroszország lett. Előbbi főleg azért, mert három területen is óriási előretörést produkál: egyrészt komoly űrprogramot valósít meg (pl szonda és felszíni egység küldése a Marsra 2020/21), másodrészt rohamléptékben fejleszti hadseregét (rakéta-indító rombolóosztály [Type 055, Renhai], modern rakéta-elhárító és indító rendszerek ... stb, harmadrészt pedig megkezdte a világ gazdasági gyarmatosítását (kínai kölcsönök, bankrendszerek). (Mindehhez jön expanzív külpolitikájuk a Dél-Kínai tengeren, Tajvannál és hamarosan Afganisztánban is.) Az egyéb "ellenségek" mint például Irán és Észak-Korea most a másodvonalba szorultak.

NATO csúcs 2021 június 14. (forrás: wikipedia.org)

Ebben a sajátos, újra kétpólusúvá váló világban  - mely egy kelet-nyugat tengely mentén polarizálódik (egyik oldalon az észak-atlanti, másikon pedig a kínai, orosz, török államokkal) a kis országok helyzete bizonytalan. Azok az országok amelyek a NATO tagjai, számíthatnak a világ legnagyobb katonai szövetségének az oltalmára (legalábbis elvileg), a többieknek viszont vagy önálló haderőt kell fejleszteniük, vagy erős kapcsolatokat kell kiépíteniük az egyes világhatalmakkal. Kérdés azonban, hogy egy NATO tag kis ország (mint például hazánk) mennyire számíthat védelemre? Mennyire számít saját haderejének ütőképessége?

A kérdés két irányból közelíthető meg: az egyik a haderőfejlesztést politikai lépésként értékeli, a másik valós katonai tényezőként. Ami az előbbit illeti: ha Orbán Viktor jelentős katonai megrendeléseket eszközöl és a nyugati országoktól nagy értékben vásárol katonai eszközöket, akkor valójában politikailag erősíti pozícióját nyugaton, mely bizonyos előnyökkel járhat számára. Ezekből az előnyökből személy szerint is profitál másrészt országa számára is tud előnyöket kovácsolni (elnézőbbek belpolitikai módszereit illetően és kaphat kedvező szerződéseket, gazdasági projekteket is Magyarországnak... stb). Ugyanakkor Orbán a Putyin - Hszi Csin-ping - Erdogan tengelyhez is közeledni próbál: neki vannak a legjobb kapcsolatai a keleti diktatúrákkal (mindhárommal), amiben szerepe lehet ugyancsak egy kettős érdekrendszernek: egy gazdaságinak (onnan is jöjjön pénz) és egy katonainak (bár a másik oldalon állunk, ne legyünk ellenségek)

Ami a katonai részt illeti: egy kicsiny ország saját hadereje igenis jelentőséggel bírhat. Ha a nemzetközi politikai helyzet ugyanis kiszámíthatatlan irányba fordul és bárhonnan is katonai agresszió ér bennünket, az első csapást (de lehet, hogy a másodikat is) nekünk, magunknak kell elhárítanunk, nem várva a NATO "megmozdulására" (ami eleve nem 100% hogy egyáltalán bekövetkezik majd). Ebben a vadászgépek, drónok, elhárító-rendszerek a legfontosabbak a hagyományos eszközök (pl harckocsik) pedig másodlagossá váltak. Mi mégis német harckocsikat vásároltunk, ami mögött az előbbiekben felsorolt politikai döntések egyike húzódhat (jó viszony Németországgal és a német nagytőkével).

A 2018 decemberében aláírt szerződés értelmében Németországtól vásárolt, 2019/2020 során átvett Leopard 2-es harckocsik egyike Tatán (A kép forrása: magyarnemzet.hu)

Persze kérdés az is, hogy miféle konfliktusba keveredhet Magyarország, amiben szerepe lehet hadseregünknek. Nos az első számú rizikó a szomszédunkban, Ukrajnában zajló polgárháború, mely előbb-utóbb érinthet bennünket is. Kérdés azonban, hogy egyrészt Oroszország (vagy Ukrajna) fordulhat e ellenünk bármi okból is, másrészt, hogy ebben az esetben megmozdulna e a NATO az érdekünkben? Aztán ott van egy egy esetleges NATO - Oroszország összecsapás, mely viszont világháborús helyzetet is teremthet. Ebben az amerikai - orosz erőviszonyok kérdése döntő fontosságú, de remélhetőleg elkerülhető, mielőtt még egyáltalán felmerülne Magyarország részvétele benne.

Egy dolog bizonyos: NATO tagságunk esélyt ad számunkra a törékeny és ingatag nemzetközi biztonságpolitikai helyzetben is a talpon maradásra, de ehhez saját haderő fenntartása és korszerűsítése is szükséges.  

 2021.07.15.(12:18)

Nem vagyok orvos, de logikusan hangzik, hogy ha egy vírust többször is el lehet kapni, akkor az immunizálás kimondottan problémás lehet. Márpedig a híradások szerint az új típusú koronavírus kétszer vagy akár többször is megfertőzhet bennünket (ha ilyesmi eddig nem is volt túl gyakori). Az immunrendszer felkészítése vakcinákkal az "éles" vírus-támadásra nem tud 100% -os lenni. Vannak azonban más problémák is. Nézzük most ezeket sorban.

A képhez felhasznált forrás: metropol.hu

Az első gond, hogy a nagy diktatúrák, mint Oroszország és Kína, úgy láttak a vakcina-kísérleteikhez, hogy nem egyeztettek vagy konzultáltak a világ tudósaival (mégpedig hatalom-politikai okokból, saját diktátoraik parancsainak engedelmeskedve és ebből is versenyt csinálva) így a nagy nemzetközi egészségügyi szervezetek (lásd WHO) sem ellenőrizhették vagy tesztelhették kísérleteik végeredményeit. A véglegesnek szánt orosz (Szputnyik V.) és kínai (Sinovac) készítmények így nem képviselik a nemzetközi egészségügyi szabványok minőség-garanciáit. A még nagyobb gond az, hogy hazánk ezekből tervez nagy mennyiségeket vásárolni és a lakosságnak kiadni. Már december végén - január elején kaphatunk orosz és kínai vakcina szállítmányokat.

Bár a központi akarat Magyarországon nagyon is érthető - gyors immunizálás a lakosság minél nagyobb hányadánál, a járvány további terjedésének megállítása érdekében és a népesség megmentéséért - valójában a minőség és biztonság rovására történő kapkodás is káros lehet. Itt elsősorban a mellékhatások, másodsorban az új típusú koronavírus egészségesekben kifejtett megbetegítése a probléma (még ha elölt kórokozókról van is szó). A teszteletlen, vagy minimális teszteléssel gyártott és forgalmazott készítmény igenis veszélyes lehet bárkire nézve. (Egyszerűbben fogalmazva: én speciál életem árán sem volnék hajlandó megengedni, hogy orosz vagy kínai cuccot toljanak belém. [de ez én vagyok])

Nézzük a többi lehetőséget, hiszen szó van arról is, a kormányzati-kommunikációban, hogy hazánk egyszerre több helyről is kész vakcinákat vásárolni és fogadni. Az orosz-kínai vakcina, legfőbb riválisa a német-amerikai oltóanyag, a a Pfizer-BioNTech mely aktív immunizálással véd. Ezt a vakcinát 43 538 főn tesztelték és Karikó Katalin biokémikus is ezt az oltóanyagot támogatja (saját magának és családjának is ezt fogja majd beadatni, nyilatkozata szertint).

A kínai vakcina, a Sinovak (kép forrása: deccanherald.com)

Az egyszerű laikus mindezek után tanácstalanná válhat: melyik a jobb, a kínai, az orosz vagy a német-amerikai, esetleg egyéb készítmény? Epidemiológus, biokémikus, vagy egyéb, orvosi végzettség hiányában csak a híradásokra és józan eszünkre támaszkodhatunk, ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy három kérdésben döntést hozhatunk: 1. beadatunk e magunknak BÁRMILYEN vakcinát is? 2. Ha igen, akkor választhatunk e arról, hogy melyik legyen az 3. Ha igen, akkor végül az orosz, a kínai, az amerikai vagy egyéb oltóanyagot válasszuk?

Ami saját szubjektív véleményemet illeti: diktatúrákban kifejlesztett és így bizonytalan tesztelési eljárásokon átesett készítményeket (orosz és kínai oltóanyagokat) biztosan nem választanék. A német-amerikai biztatónak tűnik. Egyébként az immunizáláshoz két oltást igényel majd (3 hét különbséggel). Egyetlen igazi hátránya az, hogy különleges tárolást igényel (mínusz 70 fokon). (2020.11.11:30)

***

Egyre több olyan vélemény olvasható a nemzetközi és hazai sajtóban is, hogy a jelenlegi koronavírus-járvány még évekig velünk maradhat és hosszú időre életünk szerves részévé válhat. Legutóbb maga Donald Trump amerikai elnök is arról beszélt: "meg kell tanulnunk a Covid 19-cel együtt élni". Nos, ha valóban így lesz, akkor lehetséges, hogy a maszkviselés évekig megmarad, a korlátozások java részével együtt.

De mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy az elkövetkező egy-két esztendőben a többség elkapja majd a Covid-19 -et (nagyjából 60-65%) majd az újabb 3-4 évben a többiek is, azok pedig akik az első körben estek bele, másodszor vagy akár harmadszor is visszafertőződnek. (És könnyen lehet, hogy az egész így folytatódik ki tudja meddig). Pesszimistán hangzik, de sajnos van realitása. Hogy miért? Például azért mert az új koronavírus ellen nincs természetes immunitás, vagyis ma már bizonyított, hogy többször elkapható. A másik, hogy a vakcinázások - ahol eddig próbálták (pl Oroszország) - nem állították meg (sőt még csak nem is lassították) a terjedést.

A végső "egyenleg" meglehetősen elkeserítő és egyben figyelemfelhívó is: jól "kitalált" kórokozóról van ugyanis szó, ami a gyengék, az öregek és a betegek szelektálását hajtja végre a társadalomban. Elsősorban az idősek vannak veszélyben, aztán a krónikus betegek, a gyenge immunrendszerűek és a kiszolgáltatottak. A pandémia eredete ma is homályos, az USA egyértelműen Kínát vádolja részint a fertőzés hanyag kezelésével, részint a kialakulás kontrollálatlanságával. De vajon csak ennyiben hibás Kína? Vagy esetleg eleve a távol-keleti ország egyik laborja alkotta meg a furcsa vírust a túlnépesedés megállítására Ázsiában, az idősek és gyengék "eltávolítása" céljából? Vagy éppen a vádaskodó Trump volt az, aki elindította a járványt Kína kellős közepén, a nagy rivális meggyengítésére? Mindkét verzió elképzelhető sajnos (nagyon is).

Akárhogyan is kezdődött, már elszabadult: az USA -ban napi 79 ezer, Franciaországban napi 45 ezer, Németországban napi 10 ezer, nálunk pedig már közel 2 ezer új fertőzést regisztrálnak, amihez az Egyesült Államokban napi 784, a franciáknál 137, a németeknél 21, nálunk pedig 38 haláleset társul (minden 24 órában). (Ezek mind október 24-i számok, az adatok forrása pedig: worldometers.info)

Mi várható? Az új típusú koronavírus ellen csak az immunrendszer erősítésével (egészséges életmóddal) és az emberi kontaktok teljes leépítésével (maszkviseléssel, érintkezések minimalizálásával, állandó kézfertőtlenítéssel ... stb) lehet sikerrel védekezni. A vakcina kérdéses hatásfokú (egyelőre), gyógyszer pedig nincs (legalábbis teljes mértékben gyógyulást eredményező). Egy teljesen új életmódra van tehát szükség mindenkitől, ráadásul huzamosabb ideig.

Ami az új típusú koronavírus, a SARS-CoV-2 ránk szabadítását illeti: az ENSZ-nek igenis feladatává kellene tenni a valóság kiderítését. Fontos volna tudni, hogy a vírus hol készült, illetve kik és miért szabadították a világra. Mi volt eredeti céljuk, mit akartak elérni és hogyan lett ebből globális válság. Az itt következő kérdéssel az olvasói véleményekre vagyunk kíváncsiak:

***

Nehéz heteket és hónapokat élünk, melyben kivétel nélkül mindenki megszenvedi életformájának gyökeres felfordulását. Nem mehetünk ahová és amikor akarunk, nem találkozhatunk barátainkkal úgy, ahogyan korábban tettük, nem utazgathatunk, nem szórakozhatunk kedvünkre, nincs mozi, nincs színház, nincs koncert, nincs strand, nincs semmi. Üres utcák, üres közterek vannak és pesszimizmus meg félelem, maszkos járókelőkkel. Minden a járványról szól, ez ömlik ránk a TV -ből, a rádióból és az internetes honlapokról is. Mindez kényelmetlen és ijesztő is. Ugyanakkor ne feledjük: vannak akiknek egy kerek hónapja már minden egyes nap a küzdelmet jelenti Ők az orvosok és ápolónők, az alapellátásban dolgozók (körzeti doktorok, nővérek) illetve a kórházak alkalmazottai.

Ha mostanában gyakori háborús párhuzamot alkalmazzuk: az egészségügy jelenti ma a frontvonalat és minden más a hátországot. De mondhatjuk úgy is, ha most árvíz lenne, akkor ők állnának helyt a gátakon éjjel-nappal. Vagy történelmi analógiával élve: várvédők, akik az ellenséggel szemben tartják a falakat. Kifejezhetjük akárhogyan, nekik tartozunk a legtöbb köszönettel: óriási kockázatot vállalnak ugyanis, mert sokszorosan nagyobb veszélyben élik mindennapjaikat, hiszen tényleg minden nap, szinte minden órában elkaphatják a koronavírust. Ám ennek dacára teszik a kötelességüket, próbálják biztosítani a betegellátást. Az összes eddigi fertőzöttnek 12-13 százaléka egészségügyi dolgozó, akiknek családjai is mind többszörös veszélyben élnek.

Ha egy ország vezetője méltatni próbálja a vészhelyzetben helytállókat (ami önmagában dicséretes dolog), jó, ha tisztában van azzal, hogy milyen sorrendben is kellene ezt megtennie. Az első helyen nem a papok állnak ugyanis, pláne nem a politikusok kedves miniszterelnök úr, hanem az orvosok, ápolónők, mentősök és más kórházi alkalmazottak illetve egészségügyi dolgozók (szociális munkások, idősotthonban dolgozók, védőnők ... stb). Ők kockáztatnak legtöbbet, "ők viszik vásárra a bőrüket" mégpedig többnyire hiányos védőeszközökkel, kevés maszk, kevés fertőtlenítőszer, kevés gumikesztyű mellet és minden más felszerelés nélkül. Tegyük hozzá: ráadásul minimális pénzért. Pedig nekik is van családjuk, nekik is van vesztenivalójuk.

Második helyen azoknak kellene köszönetet mondani, akik a legnagyobb baj közepette is az ellátásunkért dolgoznak: kamionosok, szállítók, pékek, boltosok, szolgáltatók, köztisztviselők és mindazok, akik nem bújhatnak el a négy fal közé home officban, elszeparálódva a vírusveszélytől. Végül bár egyre gyakoribb az idősek bántása - mert úgy érezzük (sokszor nem alaptalanul) hogy bár miattuk vannak a járványvédelmi előírások, éppen ők szegik meg azokat legtöbbször - elismerés illeti mindazokat is, akik egymagukban kénytelenek szembenézni a helyzettel, a magányosakat és azokat a 70 felettieket, akiknek nincsenek hozzátartozóik, nincs segítségük, így maguk igyekeznek ellátni önmagukat, minimális pénzből, gyakran mozgásképtelenül és gyengén.

Vészhelyzeti "üzemmódban" működik ma Európa és benne Magyarország is. Nem tudjuk, hogy valós számokat látunk e a híradásokban vagy pedig sokkal nagyobb a baj, mint hisszük. De az, hogy meddig leszünk képesek kitartani, ma azokon múlik, akik a többieket segíteni próbálják és azokon, akik a kórházakban rendelőkben küzdenek ÉRTÜNK.  

***

Nem csak a lakosság és a laikusok tömege, de az orvos-társadalom is megosztott a kérdésben. A szakértők egyik része szerint ugyanis csak azoknak lényeges a maszk viselése (pl boltokban vagy utcán), akik már COVID-19 fertőzésre utaló tüneteket produkálnak, vagyis lázasak, szárazon köhögnek és gyengének érzik magukat, vagy koronavírus tesztjük alapján pozitívak (és tünetmentesen is terjeszthetik a vírust). Számukra azért fontos a maszk viselése, hogy ha elhagyják házi karanténjukat, ne fertőzzenek meg másokat. Ugyanakkor vannak olyan orvosok és más szakértők, akik meg azt mondják: az egészségesek számára is javallott a maszkok viselése, mert így hatékonyabb lehet saját védelmük. Akkor most mi az igazság: kell a maszk, vagy nem?

Az ország vezetése hivatalosan is elrendelheti a maszkok kötelező használatát (ahogyan néhány ország ezt már meglépte), de Orbán Viktortól tudjuk: nincs elég maszk az országban, ezért hiába is írnák elő kötelező viselését. De akkor is marad a kérdés: ha van maszkunk (vettünk korábban, vagy gyártottunk magunknak otthon, házilag) és egészségesek vagyunk, viszont szeretnénk, ha ez így is maradna, viseljük e maszkot az utcán, boltokban, gyógyszertárban, munkahelyen? A magam részéről a Magyar Orvosi Kamara véleményét tartom mérvadónak a kérdésben, mely így szól:

Mindezek alapján igenis hasznos tehát az orvosi maszkok viselése, DE lényeges az is, hogy milyent viselünk és hogyan használjuk. Az egyik lényeges szempont például, hogy egy-egy maszk nem örökké alkalmas funkciójának betöltésére, időnként cserélni kell. Emellett fontos, hogy miként tároljuk, hogyan nyúlunk hozzá: csak akkor hatásos ugyanis, ha egy-egy utcai kimozdulásunk után (boltozás, munkahelyi tartózkodás ... stb) nem fogdossuk össze külső felületét és a lakásunk/házunk külső részén, rögtön a belépőhelynél tároljuk. (Egyébként is minden hazaérkezést követően tanácsos azonnal alaposan, 30 másodpercig kezet mosnunk szappannal, kézfertőtlenítővel.) Ha feltételezzük ugyanis, hogy a maszk külső felületén megtalálható a koronavírus - mert mondjuk a boltban, ahol éppen jártunk a mellettünk elhaladó személy fertőzött volt és köhögött egyet a levegőbe -, akkor ahhoz nem szabad kézzel hozzáérnünk, hiszen apró nyál-cseppekkel a vírus is a maszkra kerülhetett. A legjobb nyilván az lenne, ha minden egy lakás-elhagyáshoz teljesen új maszkot vennénk fel, amit hazaérkezéskor azonnal a szemetesbe dobnánk és rögtön alaposan kezet mosnánk.

Az otthoni maszk-készítés jobb a semminél, követendő példa. Összességében ha a járvány-szabályokat betartjuk, főleg az otthon-maradást, a távolságtartást másoktól (lakásunk elhagyásakor), a rendszeres kézmosást, a maszk viselést, az arcunk megvédését a nyúlkálástól és a vitaminok szedését (főleg a C és D3 vitaminokét), akkor a járvány igenis mérsékelhető lehet.

A blog előző posztja: Meddig tart még ez az egész?

***

A kérdés, ami szinte mindenkit izgat egy ideje: " ... meddig tarthat még ez az egész"? Van, aki rosszul viseli, van, aki jól tűri és van olyan is - most már 492 magyar család esetében - aki nagyon megszenvedi a koronavírus-járvány terheit, megpróbáltatásait (16 esetben halálos megrázkódtatásait). A SARS-CoV-2 vírus és az általa okozott COVID-19 megbetegedés járványa előző év végén kezdődött Kínában (Vuhanban), majd alig egy hónapra rá megjelent Európában is. Franciaországban január 24-én este jelentették be a legelső megbetegedést, ami egyben Európa legelső koronavírus-esete is lett. Furcsa módon ezután Dél-Európában kezdett robbanásszerűen terjedni: február 21-én elhalálozott az első olasz állampolgár, március 9-én pedig karantén alá került egész Olaszország. Két újabb nappal később megszületett az olasz kijárási korlátozás és a talján városok kiürültek; de  nem csak Olaszországban, hanem a világ egyre több nagyvárosában (nálunk március 28-tól).

A járvány terjedése viszont mégis kerek 68 napja töretlen (január 24 - március 31): jelenleg 787 ezer fertőzöttnél és 38 ezer halálesetnél tart a világ, amiből a legtöbb megbetegedés az 5 legfertőzöttebb országra esik, így az Egyesült Államokra, Olaszországra, Spanyolországra, Németországra és Franciaországra. Az említett 5 ország (Kínával együtt) az össz megbetegedések 70% -ának ad helyet. Nálunk március 4-én jelent meg a vírus és a kormány március 11-én jelentett be a vészhelyzetet (amit 5 nappal később, március 16-án az iskolák bezárása követett). Azóta 492-en betegedtek meg Magyarországon, 16 haláleset történt és naponta már 40-50 fővel gyarapodik a megfertőzöttek köre, miközben szinte minden magyar várost elért már a koronavírus.

A következmények és főleg a jövőbeni kilátások szinte a hihetetlenség határát súrolják: összeomolhat a gazdaság, a pénzügyi szektor, nemzeti valutánk és idővel a közbiztonság is. Amellett teljesen átalakult életmódunk: bezárkózva élünk, lemondva a társas érintkezés szinte minden formájáról, a szórakozásról és a kimozdulás lehetőségéről, miközben a híreket hallgatjuk, melyek szinte mind a járványról szólnak (és soha nem biztatóak). A jó hírek alig kapnak publicitást, mentális állapotunk így egyre romlik.

Az emberek azt találgatják mindenhol - a munkahelyeken, a családban, a boltokban és az utcán (már ha kimerészkednek egyáltalán), meddig tarthat még a járvány? A választ viszont még az orvosok sem tudják, ugyanakkor megnyilvánulásaikból kiolvasható, hogy az eddig ismert járványoktól (mint mondjuk a SARS vírusok jelentette pandémia, korábban az Ebola, vagy még korábban a spanyolnátha) jelentősen eltér ez a mostani fertőzés-hullám. Nincs szó ugyanis szezonalitásról és nincs a koronavírus ellen sem vakcina, sem gyógyszer.

A fentiek alapján a koronavírus egészen addig terjedhet és fertőzhet, amíg vagy a vakcinát, vagy a gyógyszert, vagy mindkettőt meg nem találják a tudósok. Erre nézve azért vannak már biztató hírek, mint például, hogy az ausztrálok tuberkolózis elleni védőoltással próbálkoznak, vagy hogy az amerikaiak felgyógyult betegek vérplazmájával védekeznek. No és az is biztató hírnek  tűnik, hogy a WHO illetve magyar kutatók szerint a hidroxi-klorokin-szulfát hatékonynak bizonyul a COVID-19 kezelésében. Ugyanakkor tény, hogy a világon még senki nem tudta felelős kutatói beosztásban megígérni, hogy mondjuk 3-4 belül hónapon belül - vagy hamarabb - hatásos gyógyszert vagy vakcinát kaphatna a világ a koronavírus ellen!

Ha összerakjuk a két információt, vagyis azt, hogy a SARS-CoV-2 nem szezonális terjedésű, vagyis fertőzésének bővülése nem ér véget magától (mint az influenzát okozó vírustörzseknél) és azt az infót, hogy csak a lakosság bizonyos százalékának vakcina-kezelésével mérsékelhető a pandémia, akkor az a következtetés jön ki, hogy CSAK akkor számíthatunk javulásra, ha felfedezik a koronavírus-vakcinát és azt el is kezdik nekünk tömegesen beadni. Vagy tegyük hozzá: gyógyszer készül a vírus ellen, ami a fertőzöttség esetén garantálja kilábalásunkat a betegségből. Mondjuk ezt még azzal is kiegészíthetjük, hogy nem tudjuk hogyan "viselkedik" a koronavírus nyári melegben (télen sajnos ugyanúgy terjed), hiszen a trópusokon alig akad fertőzés, így némi kis pislákoló reménysugárt adhat a nyári kánikula elérkezése, mely talán (de csak talán) mérsékelheti a terjedést.

Ugyancsak biztató, hogy Olaszországban két-három napja mérséklődik az új fertőzöttek száma (bár a halálesetekben még nincs csökkenés), hétfőn (március 30-án) közel harmadára csökkent az új megfertőződések mennyisége. Úgy tűnik tehát, hogy bár valóban csak a vakcina (és/vagy a gyógyszer) tud véget vetni a világ-járványnak, azért szigorú lépésekkel (mint a kijárási tilalom, vagy korlátozás elrendelése) illetve a betegek arányának adott szintre emelkedésével (egységnyi területen) bizonyos csúcs elérését követően elindulhat egy javulás.

Mégis az adhat számunkra igazi reményt, hogy a fejlett nagyhatalmak tudósai - részben filantropizmusból, részben az ésszerű profit okán (mely annak markát üti, aki először áll elő a csodaszerrel) - egy évnél gyorsabban megszületik majd a vakcina és a gyógyszer; talán 6-8 hónapon belül és nem kell kivárjuk az egyébként jellemző egy évet (az elhúzódó tesztelési időszak miatt).

Orvosi tanácsok ha koronavírus-fertőzöttekké válunk

***